1.rész

Kedves Naplóm!
Tegnap délután megérkeztünk Londonba. Még nem tudok róla sok mindent mondani, ugyanis még csak a repteret és a házunkat láttam. DE a házunk. Valami borzasztó, anyu azt mondta, hogy kényelmes, aranyos kis lakás lesz. De amikor felmentünk a 6. emeletre gyalog.....ugyanis nincs lift, és benyitottunk a lakásba, én nem tudtam mást csinálni, szó nélkül megfordultam és visszamentem a ház elé.
-Amy! Miért jöttél le?-kérdezte anya amikor utolért.
-Miért? Láttad azt a lakást? -kérdeztem felvont szemöldökkel.- Van egy pici, koszos nappali, egy pici koszos erkéllyel. Van egy pici koszos konyha, és a változatosság kedvéért KÉT pici koszos szoba. De ez csak kettő. Várj....Ne...Ne Ne Ne !!!!
-Amy nyugi!- próbált nyugtatgatni, de amikor feleszméltem, hogy csak kettő szoba van én totálisan kiakadtam.
-Anyu ezt nem gondolhattad komolyan! Én és Katy egy szobában?
-Figyelj Amy, nem állunk valami jól anyagilag. Erre futotta a pénzem. Azt gondoltam, mindig is jó testvérek voltatok, akkor majd ellesztek egy szobában is.- mondta.
-De akkor minek költöztünk el? New Yorkban sokkal jobb volt. Szép nagy kertes házunk volt, és ismertünk mindenkit. Itt meg....- úgy éreztem anyu magyarázattal tartozik, amiért nem mondta el az igazi okot a költözésünkre, ezért leültem mellé a lépcsőre.
-Jó elmondom.- kezdte - Az a ház nem a miénk volt. Joe nevén volt és most is azon van. - egy kis félbeszakítás csak, hogy mindent tisztázzunk, Joe az apám....apánk, aki elhagyott minket még amikor én és Katy két évesek voltunk.- És még egy hónapja felhívott, hogy az új barátnőjével szeretne beköltözni, tehát minél hamarabb hagyjuk el a házat..- fejezte be a mondandóját.
-És miért költöztünk ilyen messze? Egy közeli városba nem lehetett volna?- kérdeztem, mert nem nagyon értettem anyu logikáját.
-De lehetett volna, csak a bácsikátok Zack itt él, Londonban, és azt mondta segít újra kezdeni az életünket.
-Zack bácsi mióta él Londonban?- az utolsó információim szerint Zack még Floridában élt, de mindegy.
-Két éve költözött ki. Azt mondta segít nekem munkát keresni.-mondta anyu.
-És meddig lakunk itt?-kérdeztem fura arckifejezéssel, mert ezektől az infóktól függetlenül, még mindig pici és koszos volt a lakásunk.
-Én valószínűleg itt fogom leélni az életemet, de ti Katy-vel amint elvégeztétek az iskolát, mehettek. Bármerre. Felőlem maradhattok, Londonban, de ha gondoljátok vissza mehettek New Yorkba.
-Rendben. Anyu, csak hogy tudd, annyira nem rossz ez. Van rajta mit csinálnunk, de lényegében, hangulatos egy kis lakás. - mondtam majd vissza sétáltam a 6.-ra.- Katy! Fel kell pofoznunk ezt a kis lakást.
-Mert?- nézett rám furán. elmeséltem neki az igazi okot amiért eljöttünk, és nekiláttunk kitakarítani.....mindent. Este bogarásztam a telefonkönyvet. Találtam egy csomó falfestős céget, de egy se volt szimpi, úgy hogy minden mindegy alapon felhívtam egyet.
-ANYUUU!-kiabáltam.
-Kislányom ne üvöltözz, minden hol tisztán hallak akkor is ha nem kiabálsz.
-Igaz,.... na, képzeld felhívtam egy festőt, holnap jönne felmérni, hogy mit milyenre kéne, és hogy mennyibe fog kerülni.- mondtam.
-Kicsim, én festéssel nem számoltam.- mondta csalódottan.
-Ne aggódj, Katy-vel összedobtuk a zsebpénzünket. Még pár új bútorra is telik.- mondtam büszkén majd visszamentem segíteni Katy-nek a porszívózásban.

Megjegyzésem a mai napról: -Kitakarítottunk...igaz hogy mindenem sajog, de kész. Egész csinos kis lakás lesz, ha mindennel elkészülünk.
                                           -Csináltam egy kisebb telefonszámlát, ugyanis mint kiderült a legdrágább festőt hívtam. Üpsz. na mindegy, holnap jön Zack bácsi festeni. :)