2.rész

Kedves Naplóm!

Reggel amikor felébredtem, Katy már nem volt a szobában, és egy kis idő múlva rájöttem, hogy anyu sincs otthon. Kezembe kaptam a telefont és tárcsáztam Katy számát.
-Szia! Hol vagytok?- kérdeztem álmos hangon.
-Anyuval elmentünk festéket venni, milyen színű szobát akarunk?-azt hiszem ő egyáltalán nem volt álmos, fel volt dobódva, biztos voltam benne, hogy aznap a hippi fejpántját viseli.
-Nekem mindegy. Na szia.-mondtam és kinyomtam a telefont. Később eszméltem fel, hogy hatalmas hiba volt Katy-re hagyni a szín választást. Most biztos hupilila, pink, esetleg szivárványszínű szobánk lesz. Délelőtt a kanapén feküdtem és a pici, rozoga antennás tévénkre szegeztem tekintetemet. Igazából semmi érdekes nem volt benne, de nem tudtam magam elfoglalni. Ettem egy pogácsát reggelire és elmentem fogat mosni. Épp a pattanásaimat tanulmányoztam a tükörbe amikor észrevettem, hogy a fürdőszoba másik végén egy nagyon régi, kopott ajtó áll. Odaléptem az említett fürdőszobarészhez, és lassan lenyomtam a régimódi kilincset. Zárva volt. Nem tudtam mi van bent.
-Biztos valami raktár féleség.-gondoltam, bár ilyen hülyeséget én magam sem tudtam elképzelni. Hagytam az egészet és visszamentem a szobámba. A polcok felé indultam, amik porosan megroskadtak az előző lakó rajta hagyott könyvei miatt. Leemeltem egy szép bordó kötésű könyvet, leporoltam az elejét, de nem volt rá írva semmi. Kinyitottam. Az első oldalon, valószínűleg a szerző és mű címe állt:   Amanda Hill - A Titok 
A könyv belül is nagyon szép volt, mintha kézzel írták volna. Ígéretesnek tűnt, ezért leültem vele az ágyamra. Nem sokáig jutottam, mégsem volt annyira izgalmas, mivel az első pár oldal után mély álomba merültem. 1890-ben jártam. Érdekes álom volt, Ashley, a könyv főszereplőjét láttam és az elolvasott oldalak lejátszódását. Az apjával beköltözik egy Londoni lakásba. Ashley a szobájában talál egy ajtót, egy ajtót ami félelmetesen hasonlított a fürdőnkben lévő kopott ajtóhoz. Egy pillanat múlva arra ébredtem, hogy valaki kinyitotta a bejárati ajtót.
-Szia kicsim, megjöttünk.- hallottam meg anyu hangját.
-Sziasztok, segítsek?-kérdeztem majd megfogtam két doboz festéket. Letettem a nappali régi hajópadlójára és alaposabban megvizsgáltam a dobozokat. Nem volt feltüntetve, hogy milyen szín van benne, ezért óvatosan kinyitottam. Meglepődtem. A dobozból, valami eszméletlen szép rozsdabarna festék mosolygott rám, és mintha csak azt mondaná: -Had kerüljek már fel a falra.
-Katy!-szóltam.
-Igen?-halottam hangját az előszobából.
-Ezt a színt a szobánknak választottad?-kérdeztem, még mindig a ragyogó színt nézegetve.
-Igen, miért, nem tetszik?- lépett be a szobába.
-Nem tetszik?! Hülyéskedsz velem? Nagyon szép!- mondtam, és közben azon gondolkodtam, hogy mitől lett ilyen jó ízlése a testvéremnek.
-Örülök.- mondta- Kettő lehetőség volt, vagy ez, vagy egy élénkzöld. Én nem tudtam eldönteni, ezért megkérdeztem anyut.- ahha, azt hiszem mindent értek.:)
-Hallod Katy, szerinted hova vezet a fürdőben lévő ajtó?-kérdeztem, mire két igen furcsán néző szempárt láttam magam előtt.
-Milyen ajtó?-kérdezte.
-Gyere, megmutatom.- mondtam és beráncigáltam a fürdőszobába, megálltam és arra az irányba néztem ahol délelőtt az ajtó állt.
-Amy?! Nem tudom milyen ajtóról beszélsz, de jobb lesz ha lefekszel pihenni.- Nem láttam. Nem volt. Az ajtó amit délelőtt láttam, már nem volt sehol. Rettentően megijedtem, de valahol legbelül, borzasztóan kíváncsi voltam, hogy mit történt.

Megjegyzésem a mai napról: -Semmi, ehhez egyszerűen nem tudok hozzá szólni.
                                           - Megyek, kikapcsolódás képp olvasom a könyvet, talán megnyugszom. Bár ezt erősen kétlem.