3.rész

Ahogy Katy is tanácsolta, elmentem lefeküdni. Furcsán éreztem magam, mert nem tudtam eldönteni, hogy az ajtót valóban láttam, vagy csak álmodtam az egészet. Mindenesetre, nem tudtam elaludni,ezért olvastam a könyvet.
"-Suzanne ne! Kérlek ne csináld ezt velem-kiabált nővérével Ashley.
-Apa miattad halt meg! Nem tehetek márt.-üvöltötte húga szemébe Suzanne, majd belökte Ashleyt a szobájában lévő ajtón."
-Na jó én ezt nem értem.- gondoltam- Ashley apja meghalt? És mióta van képbe a gonosz nővér, Suzannhe?-Többször átlapoztam ugyanazt a pár oldalt amit eddig olvastam, de sehogyan sem találtam összefüggést a két rész között. Ekkor megláttam az oldalszámokat. 19. és 54. Na de hol a többi oldal? Biztos valaki kitépte. De mi volt azon a pár oldalon? Hol van? És ki és miért tépte ki? Túl sok kérdésem volt ezzel kapcsolatban, ezért úgy döntöttem alszom pár órát. Végtére is lehet, hogy mire felébredek már a könyv se lesz sehol.
-Katy! Eltűnt! Ez is, higgy nekem kérlek!-kiabáltam miközben aggódva túrtam fel a szobánkat, hogy megtaláljam a bordó kötésű könyvet.
-Miért mi tűnt még el?-nézett rám furán Katy, de a szemében láttam hogy aggódik amiatt, hogy a nővérének komoly agyi problémái lehetnek.
-Az ajtó amit tegnap mondtam.- rogytam le az ágyamra.
-Amy?! Azt a könyvet keresed?-mutatott fel a polcra, ahol megbújva a helyén a bordó kötésű könyv lapult.
-Hogy került oda?-kiáltottam fel.
-Öhm...odatettem?!- nézett rám ismét Katy azzal a 'te megbolondultál' nézésével.
-Oh...értem.- mondtam majd szégyeneben nem tudtam mást tenni, megfogtam a könyvet és lesétáltam az utcára.
-Ilyen bolond is csak én lehetek! Nem igaz, biztos az ajtót is csak beképzeltem.-gondoltam magamban, miközben lehajtott fejjel sétáltam....fogalmam sincs merre. Hirtelen puffanást éreztem a mellkasomon és a fejem valami keménybe ütközött. A könyv kiesett a kezemből, én pedig rémülten néztem fel.
-Oo...bocsánat, jól vagy?-kérdezte egy hang, bár nem tudtam ki az, mert nem láttam, ugyanis a fejem sajgott és fura szagot éreztem amitől szédülni és émelyegni kezdtem.
-A fenébe is, vérzik a fejed!- mondta ugyan az a bársonyos hang. Egyre jobban tetszett ez a hangszín, bár nem ismertem és nem is tudtam kihez tartozik, de mintha simogatott volna. Egy pillanat múlva éreztem, hogy valaki belém karol és felemel.
-Na jó most van végem, vérzik a fejem, a vér szagától rosszul vagyok és még el is rabolnak. Hm, azt hiszem ennél rosszabb nem is lehetne.- gondoltam, majd valami hideg nedveset éreztem a homlokomon.- Ah... köszönöm istenem.- mondtam amikor rájöttem, hogy elkezdett zuhogni az eső. Kis idő múlva nem éreztem, hogy esne, és a vérszag se émelyített annyira ezért úgy gondoltam, kitudom nyitni a szemem. Eleinte picit szédültem, majd lassan kitisztult előttem a világ.
-Jobban vagy?-kérdezte a hang, de a lélegzetem elállt, amint megláttam kihez is tartozik. Göndör, barna fürtök, smaragdzöld szem és legszívesebben leütöttem volna magam azért amiért nem ismertem fel a hangját.
-Harry vagyok.- mondta remélve, hogy ezek után én is megmondom a nevem. Lassan felfogtam, hogy tényleg azt szeretné, hogy bemutatkozzak.
-Igen, tu-tudom.-dadogtam.-Én ...öö...izé...Amy.-mondtam mire azonnal elsüllyedtem volna szégyenemben.
-Rajongóval van dolgom ugye?- húzta el a száját. Ebből a mozdulatból ítélve nem tett volna rám jó benyomást ha megmondom az igazat.
-Nem, miért? Ki vagy te, hogy rajongódnak kellene, hogy legyek? -Na jó a stílust jobban meggondolhattam volna ,így egy picit bunkónak mutattam magam.
-Senki, illetve, örülök, hogy nem tudod.- mondta majd féloldalas mosolyra húzta a száját, és valami olyasmit dörmögött-bár nem értettem tisztán- hogy: -Így sokkal nehezebb lesz. Tetszik.
-De várj honnan tudod a nevem?- nézett rám felvont szemöldökkel.
-Öhm....hihető ha azt mondom tipp volt?- kérdeztem, ugyanis rájöttem, hogy mindent tud, de tetszik neki ez a titkolózós dolog.
-Nem, de legyen.-mosolyodott el. - Hazakísérhetlek?
-Igen, köszi. Addig is elmagyarázhatnád mi történt, miért vagyok a sebészeten és miért van bekötve a fejem?-mutattam a homlokomra amin egy kötés éktelenkedett eltakarva egy hatalmas puklit és valószínűleg egy sebet.
-Rendben, - kezdte- mindketten elgondolkodva sétáltunk az utcán és azt hiszem nekem jöttél. Konkrétan lefejeltél, és berepedt a fejed. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kemény a fejem.-elpirultam azt halva, hogy konkrétan lefejeltem életem szerelmét. Tovább mesélt pedig innentől már tudtam mi történt, de imádtam hallgatni a hangját. Amikor a ház elé értünk, nagy nehezen elbúcsúztam tőle, de megígérte, hogy még keres. Lassan felbaktattam a lakásba és amikor beléptem és észrevettem, hogy az orromig se látok, rájöttem, hogy éjszaka van. Besettenkedtem a szobába, és bebújtam az ágyba, majd amíg el nem nyomott az álom, azon agyaltam, hogy holnap mivel magyarázom a kötést a fejemen.

Megjegyzésem a mai napról:
 -El sem hiszem! Találkoztam Harry Styles-al , és olyan nyugodtan beszélgettem vele, hogy azt soha életemben nem gondoltam volna.