2.rész

Kedves Naplóm!

Reggel amikor felébredtem, Katy már nem volt a szobában, és egy kis idő múlva rájöttem, hogy anyu sincs otthon. Kezembe kaptam a telefont és tárcsáztam Katy számát.
-Szia! Hol vagytok?- kérdeztem álmos hangon.
-Anyuval elmentünk festéket venni, milyen színű szobát akarunk?-azt hiszem ő egyáltalán nem volt álmos, fel volt dobódva, biztos voltam benne, hogy aznap a hippi fejpántját viseli.
-Nekem mindegy. Na szia.-mondtam és kinyomtam a telefont. Később eszméltem fel, hogy hatalmas hiba volt Katy-re hagyni a szín választást. Most biztos hupilila, pink, esetleg szivárványszínű szobánk lesz. Délelőtt a kanapén feküdtem és a pici, rozoga antennás tévénkre szegeztem tekintetemet. Igazából semmi érdekes nem volt benne, de nem tudtam magam elfoglalni. Ettem egy pogácsát reggelire és elmentem fogat mosni. Épp a pattanásaimat tanulmányoztam a tükörbe amikor észrevettem, hogy a fürdőszoba másik végén egy nagyon régi, kopott ajtó áll. Odaléptem az említett fürdőszobarészhez, és lassan lenyomtam a régimódi kilincset. Zárva volt. Nem tudtam mi van bent.
-Biztos valami raktár féleség.-gondoltam, bár ilyen hülyeséget én magam sem tudtam elképzelni. Hagytam az egészet és visszamentem a szobámba. A polcok felé indultam, amik porosan megroskadtak az előző lakó rajta hagyott könyvei miatt. Leemeltem egy szép bordó kötésű könyvet, leporoltam az elejét, de nem volt rá írva semmi. Kinyitottam. Az első oldalon, valószínűleg a szerző és mű címe állt:   Amanda Hill - A Titok 
A könyv belül is nagyon szép volt, mintha kézzel írták volna. Ígéretesnek tűnt, ezért leültem vele az ágyamra. Nem sokáig jutottam, mégsem volt annyira izgalmas, mivel az első pár oldal után mély álomba merültem. 1890-ben jártam. Érdekes álom volt, Ashley, a könyv főszereplőjét láttam és az elolvasott oldalak lejátszódását. Az apjával beköltözik egy Londoni lakásba. Ashley a szobájában talál egy ajtót, egy ajtót ami félelmetesen hasonlított a fürdőnkben lévő kopott ajtóhoz. Egy pillanat múlva arra ébredtem, hogy valaki kinyitotta a bejárati ajtót.
-Szia kicsim, megjöttünk.- hallottam meg anyu hangját.
-Sziasztok, segítsek?-kérdeztem majd megfogtam két doboz festéket. Letettem a nappali régi hajópadlójára és alaposabban megvizsgáltam a dobozokat. Nem volt feltüntetve, hogy milyen szín van benne, ezért óvatosan kinyitottam. Meglepődtem. A dobozból, valami eszméletlen szép rozsdabarna festék mosolygott rám, és mintha csak azt mondaná: -Had kerüljek már fel a falra.
-Katy!-szóltam.
-Igen?-halottam hangját az előszobából.
-Ezt a színt a szobánknak választottad?-kérdeztem, még mindig a ragyogó színt nézegetve.
-Igen, miért, nem tetszik?- lépett be a szobába.
-Nem tetszik?! Hülyéskedsz velem? Nagyon szép!- mondtam, és közben azon gondolkodtam, hogy mitől lett ilyen jó ízlése a testvéremnek.
-Örülök.- mondta- Kettő lehetőség volt, vagy ez, vagy egy élénkzöld. Én nem tudtam eldönteni, ezért megkérdeztem anyut.- ahha, azt hiszem mindent értek.:)
-Hallod Katy, szerinted hova vezet a fürdőben lévő ajtó?-kérdeztem, mire két igen furcsán néző szempárt láttam magam előtt.
-Milyen ajtó?-kérdezte.
-Gyere, megmutatom.- mondtam és beráncigáltam a fürdőszobába, megálltam és arra az irányba néztem ahol délelőtt az ajtó állt.
-Amy?! Nem tudom milyen ajtóról beszélsz, de jobb lesz ha lefekszel pihenni.- Nem láttam. Nem volt. Az ajtó amit délelőtt láttam, már nem volt sehol. Rettentően megijedtem, de valahol legbelül, borzasztóan kíváncsi voltam, hogy mit történt.

Megjegyzésem a mai napról: -Semmi, ehhez egyszerűen nem tudok hozzá szólni.
                                           - Megyek, kikapcsolódás képp olvasom a könyvet, talán megnyugszom. Bár ezt erősen kétlem.

1.rész

Kedves Naplóm!
Tegnap délután megérkeztünk Londonba. Még nem tudok róla sok mindent mondani, ugyanis még csak a repteret és a házunkat láttam. DE a házunk. Valami borzasztó, anyu azt mondta, hogy kényelmes, aranyos kis lakás lesz. De amikor felmentünk a 6. emeletre gyalog.....ugyanis nincs lift, és benyitottunk a lakásba, én nem tudtam mást csinálni, szó nélkül megfordultam és visszamentem a ház elé.
-Amy! Miért jöttél le?-kérdezte anya amikor utolért.
-Miért? Láttad azt a lakást? -kérdeztem felvont szemöldökkel.- Van egy pici, koszos nappali, egy pici koszos erkéllyel. Van egy pici koszos konyha, és a változatosság kedvéért KÉT pici koszos szoba. De ez csak kettő. Várj....Ne...Ne Ne Ne !!!!
-Amy nyugi!- próbált nyugtatgatni, de amikor feleszméltem, hogy csak kettő szoba van én totálisan kiakadtam.
-Anyu ezt nem gondolhattad komolyan! Én és Katy egy szobában?
-Figyelj Amy, nem állunk valami jól anyagilag. Erre futotta a pénzem. Azt gondoltam, mindig is jó testvérek voltatok, akkor majd ellesztek egy szobában is.- mondta.
-De akkor minek költöztünk el? New Yorkban sokkal jobb volt. Szép nagy kertes házunk volt, és ismertünk mindenkit. Itt meg....- úgy éreztem anyu magyarázattal tartozik, amiért nem mondta el az igazi okot a költözésünkre, ezért leültem mellé a lépcsőre.
-Jó elmondom.- kezdte - Az a ház nem a miénk volt. Joe nevén volt és most is azon van. - egy kis félbeszakítás csak, hogy mindent tisztázzunk, Joe az apám....apánk, aki elhagyott minket még amikor én és Katy két évesek voltunk.- És még egy hónapja felhívott, hogy az új barátnőjével szeretne beköltözni, tehát minél hamarabb hagyjuk el a házat..- fejezte be a mondandóját.
-És miért költöztünk ilyen messze? Egy közeli városba nem lehetett volna?- kérdeztem, mert nem nagyon értettem anyu logikáját.
-De lehetett volna, csak a bácsikátok Zack itt él, Londonban, és azt mondta segít újra kezdeni az életünket.
-Zack bácsi mióta él Londonban?- az utolsó információim szerint Zack még Floridában élt, de mindegy.
-Két éve költözött ki. Azt mondta segít nekem munkát keresni.-mondta anyu.
-És meddig lakunk itt?-kérdeztem fura arckifejezéssel, mert ezektől az infóktól függetlenül, még mindig pici és koszos volt a lakásunk.
-Én valószínűleg itt fogom leélni az életemet, de ti Katy-vel amint elvégeztétek az iskolát, mehettek. Bármerre. Felőlem maradhattok, Londonban, de ha gondoljátok vissza mehettek New Yorkba.
-Rendben. Anyu, csak hogy tudd, annyira nem rossz ez. Van rajta mit csinálnunk, de lényegében, hangulatos egy kis lakás. - mondtam majd vissza sétáltam a 6.-ra.- Katy! Fel kell pofoznunk ezt a kis lakást.
-Mert?- nézett rám furán. elmeséltem neki az igazi okot amiért eljöttünk, és nekiláttunk kitakarítani.....mindent. Este bogarásztam a telefonkönyvet. Találtam egy csomó falfestős céget, de egy se volt szimpi, úgy hogy minden mindegy alapon felhívtam egyet.
-ANYUUU!-kiabáltam.
-Kislányom ne üvöltözz, minden hol tisztán hallak akkor is ha nem kiabálsz.
-Igaz,.... na, képzeld felhívtam egy festőt, holnap jönne felmérni, hogy mit milyenre kéne, és hogy mennyibe fog kerülni.- mondtam.
-Kicsim, én festéssel nem számoltam.- mondta csalódottan.
-Ne aggódj, Katy-vel összedobtuk a zsebpénzünket. Még pár új bútorra is telik.- mondtam büszkén majd visszamentem segíteni Katy-nek a porszívózásban.

Megjegyzésem a mai napról: -Kitakarítottunk...igaz hogy mindenem sajog, de kész. Egész csinos kis lakás lesz, ha mindennel elkészülünk.
                                           -Csináltam egy kisebb telefonszámlát, ugyanis mint kiderült a legdrágább festőt hívtam. Üpsz. na mindegy, holnap jön Zack bácsi festeni. :)

Bemutatkozás

(írói megjegyzés: Az egész sztori Amy naplója. Jó olvasást. És légyszi komizzatok, vagy írjatok a chat-en :))

Kedves Naplóm!
Mivel ez az én naplóm, nem értem minek mutatkoznék be de mindegy, megszokás. Tehát Amy Smith vagyok 16 éves és most költözök Londonba, sajnos nem egyedül. Anyukám Emilly, és az ikertesóm Katy is jön. Katy-ről annyit kell tudni, hogy idegesítő, és pont úgy néz ki mint én. Rakok be egy képet.. De amúgy jó testvérek vagyunk, szeretem. Az ízlésünk viszont totál más, tehát nem tudom hogyan tudnak minket összekeverni. Én imádom a One Direction-t, Ő utálja őket. Én inkább visszafogottabban öltözködöm (bézs, rózsaszín) amíg Katy hippi, tehát bármit felhúz bármivel. Ma még nem akartam sokat írni ugyanis mindjárt megy a gépünk, kíváncsi leszek milyen lesz London.

Megjegyzésem a mai napról: -Kicsit félek ettől a költözés dologtól de majd meglátjuk milyen
                                            -Azt hiszem rendszeresíteni fogom ezt a napló írást, tetszik.

                                          (            Én                 és              Katy         )