4.rész

Kedves Naplóm!

Azt hiszem nem sok emberrel történik meg az, hogy az éjszaka közepén azon gondolkodik, hogy hogyan magyarázza meg a betörött fejét, amit úgy sikerült összehoznia, hogy lefejelt egy sztárt, aki mellesleg élete szerelme. Na igen, azt hiszem ez lennék én. Végül is arra jutottam, hogy azt mondom elestem a lépcsőházba.
-Jó reggelt!-mondta Katy, amikor meglátta, hogy nagyban a plafont bámulom.-Mi történt a fejeddel? Csak nem álmodban neked ment egy csillámpóni?
-Majdnem -mormogtam, úgy, hogy Katy ne hallja.-Tegnap emlékszel amikor lementem, hogy sétáljak egyet? Már a lépcsőházban fejre estem.- mondtam, és azon gondolkodtam, hogy Harry-vel tényleg találkoztam vagy megint csak egy hülye álom. De rájöttem, hogy a fejemen lévő kötés mindenképp az igazság felé húz.
-De béna vagy.-mondta, majd elröhögte magát.
-Kössz.-csengettek. Ki a fene keres minket reggel nyolckor?- Biztos valami reklámügynök.-gondoltam.
-Amy, a kaputelefonnál egy srác áll, és azt állítja te ismered, és, hogy menj le, mert programotok van mára.-hadarta el Katy. Kis időbe telt amíg rájöttem, hogy ki lehet az. Hiper szuper sebességgel kezdtem öltözködni. Amikor a fürdőszobai teendőimhez értem, azért egy kurta pillantást vettettem az ajtó helye felé. De nem volt ott. Fel kaptam egy táskát, majd a hűtőn hagytam anyunak egy cetlit.
-Szia Amy.-mondta Harry amikor meglátott az ajtóban.
-Szia.-nyögtem ki nagy nehezen, mert az nem kifejezés, hogy mondta...inkább csilingelte azon a tökéletes, tiszta, férfias hangján.-Hamar megkerestél.-mondtam.
-Megígértem.- húzta féloldalas mosolyra a száját. És tudta, hogy ez az a mosoly amit bárhol felismernék, és egyszerűen imádom. -Ezt tegnap elfelejtettem visszaadni.-nyújtotta felém a bordó kötésű könyvet. - Nem gond ha beleolvastam?
-Öö...nem, na és, hogy tetszik?-kérdeztem, remélve, hogy őt is érdekli.
-Érdekes. Nem értem például, hogy mikor halt meg Ashley apja, és Suzanne-t se nagyon bírtam követni.- mondta, és fellélegeztem, hogy neki is ugyanazok tűntek fel mint nekem.
-Nézd csak.-vettem el a könyvet majd kinyitottam.-Hiányzik egy csomó oldal, ezért olyan furi. Én se értettem.
-És ki szedte ki? És miért?-nézett nagyra nyílt csodás szemekkel.
-Nem tudom. Talán, megkereshetnénk.-mondtam.-Figyelj, ezzel kapcsolatban mondanom kell valamit. De csak akkor teszem, ha megígéred, hogy nem nevetsz ki.
-Oki, megígérem.-mondta és elmosolyodott.
-Hát arról van szó, hogy egyik nap láttam a fürdőnkben egy ugyanilyen ajtót, mint amilyen a könyvben is szerepel.-nyögtem ki egy szuszra.
-De hát az a fürdő és nem Ashley szobája.-mondta, Harry bár szerintem magának, mint sem nekem.
-Hát ez az.-húztam el a számat.
-Figyelj, van egy elméletem. Felmehetnénk hozzátok?-nem kerülte el a figyelmemet, hogy többesszámban beszél. De ott volt Katy és anyu is. Így nem mehettünk fel.
-Pillanat.-mondtam majd kicsit odébb sétálva tárcsáztam az otthoni számot amit Katy vett fel.
-Szia, képzeld anyu fodrásznál van, most hívott.-mondta, mire megörültem. Egyel kevesebb probléma.
-Nagyszerű. Katy, lemennél a boltba és keresnél nekem olyan finom csokit, amit a múltkor hoztál?-kérdeztem remélve, hogy a válasza igen lesz.
-Hát az csak ilyen limitált kiadás volt. Nem hiszem, hogy van még belőle.-mondta.
-Azért légyszi keresgess, nagyon szeretném.
-Rendben, de te miért nem tudod megkeresni?- ez volt az a kérdés amire nem készültem fel. Haboztam pár pillanatot, majd a lehető legegyszerűbbnek tűnő választ adtam.
-Mert nem érek rá. Na szia.-köszöntem el majd kinyomtam a telefont.-Gyere.-fogtam meg Harry kezét, és a ház melletti bokorhoz rángattam. A keze puha volt és meleg, legszívesebben nem engedtem volna el, de biztos nagyon nyomulósnak tartana, ha a második napon már szorongatnám.
-Na mi van?- kérdezte vigyorogva amikor a bokor mögött már Katy elől elbújva ültünk.
-Katy mindjárt elmegy, és miénk a lakás.-mondtam, bár később megbántam ezt a mondatomat mert elég félreérthető módon sikeredett. Pár pillanat múlva Katy jelent meg az ajtóban, és elsétált
-Mehetünk- mondtam, és újból megfogtam a kezét, bár most nem azért mert rángattam, hanem mert az adrenalin szintem az égbe repült és ilyenkor nem valami jó a mozgáskoordinációs képességem ezért valamit.meg kellett, hogy ragadjak ha nem akartam hasra esni.
-Na mi az elméleted?-kérdeztem amikor már a fürdőszobában álltunk. Nem válaszolt, csak elkezdte ütögetni azt a falat ami a szobámnak és a fürdőnek a közös fala volt.
-És igaz.-mondta majd egy 'énmindettudtam' mosolyt villantott.
-Mi igaz? Harry mondj már valami, mindjárt elájulok!.-mondtam izgatottan.
-Ez a fal üreges. Valószínűleg később építették ide. Tehát az ajtó valójában a Te szobádban lenne Amy. És ezek szerint Ashley szobája és a Te szobád, egy és ugyanaz, az ajtóval együtt.-mondta Hazz mire leblokkoltam.