10.rész

Kedves Naplóm.

És igen. Egy nyugodt éjszaka rémálmok nélkül. Reggel kilenckor ébredtem, kipihenten ami nagy szó, mert másfél hónapja nem aludtam rendesen. Lassan kinyitottam a szemem. Kitty a mellkasomon feküdt és ott szunyókált.
-De édes vagy.-suttogtam, mire kinyitotta aprócska szemeit. Levettem magamról a cicust, felültem és ráraktam a párnámra, hogy had aludjon tovább. Szombat van. Kinyitottam az erkélyt és egy hatalmasat szippantottam a reggeli friss levegőbe. Egyszerűen leírhatatlan milyen jó illat a reggeli harmatos levegő. Imádom. Visszacsuktam az ajtót, majd következő utam a fürdőbe vezetett. Lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Miután ezekkel megvoltam ott álltam a fürdőbe és az üres falat bámultam. Sehol semmi. Ismét. Úgy döntöttem a mai napom tökéletes lesz ezért nem sokat agyaltam rajta. Ez a 'tökéletes napom lesz' gondolat hamar cáfolódott. Az előző napi ruháimat hajtogattam össze amikor valami kiesett a nadrágzsebemből. Tompa puffanással érte el a hajópadlót. Lassan felvettem, majd szemügyre vettem. A lánc amin a H betű díszelgett. Hirtelen kaptam a nyakamhoz. Ott pedig a J betűs lánc lógott.
-Most mit csináljak?-sóhajtottam, mire egy egész halk vékony nyávogást hallottam. Kitty.- Segítesz nekem?-mosolyogtam a cicámra, mire még egyet nyávogott.-Remek. Akkor figyelj cicus. Ki legyen? A jóképű sztár, akiért egész eddigi életemben vágytam, vagy az aranyos fiú, aki észre vett akkor, amikor más nem és amikor a legtöbb szükségem volt valakire?-néztem mélyen Kitty szemébe, remélve, hogy ő megmondja nekem a választ. Felvettem a cicát, hátha arra vár. Körmeit kiengedte és beleakasztotta őket a láncba. Egy erőteljes mozdulattal lekapta a nyakamból a nyakláncot amit Jake-től kaptam. - Értem.-néztem még mindig gyönyörű szemeit. - Tehát bocsássunk meg a szép szemű sztárnak.- mosolyogtam. Megfogtam a H medálos nyakláncot és óvatosan a nyakamba akasztottam, mire Kitty elégedetten nyávogott egyet és kiugrott a kezemből. - Jake pedig csak a legjobb barátom, semmi több. - emlékeztettem magam.
-Amy ébren vagy? - hallottam anya hangját a konyhából.
-Igen. - kiabáltam.
-Gyere reggelizni. - mondta. Kimentem a konyhába ahol anya és Katy ültek az asztalnál.
-Lányok, ma kaptam egy csomagot, illetve ti kaptatok. Zack bácsikátok küldi. - nyújtott felénk anya két dobozt. Kinyitottam. Egy mappa volt benne, alatta pedig még egy doboz. A második dobozt kinyitva egy laptopot láttam.
-De jó! - kiáltottam fel.- Anyu! Nézd kaptam egy új laptopot. - mutattam felé az új rózsaszín szerzeményem.
-Te mit kaptál? - néztem Katy felé.
-Egy telefont. - mutatta fel a türkizkék szerkezetet. Ebben a pillanatban megszólalt a szobámban az én telefonom. Felálltam a székről és a szobába siettem.
                                                     
                                                              > rejtett szám hív <
-Halo? - szóltam bele.
-Szia Amy, Liam vagyok. Harry elhagyta a telefonját. Azt üzeni, hogy nálunk találkozzatok. Mondhatom a címet? - már ott lefagytam, hogy Liam.
-Liam? Liam Payne? - kérdeztem hebegve.
-Igen, igen tudom. Úúúúú!. - mondta lányos, vinnyogós hangon.
-Mondhatod. - zökkentett ki ezzel a 'színjátékkal'. Lediktálta a címet, elköszönt és letette. Vigyorogva dugtam zsebre a cetlit amire az imént írtam. Visszamentem a konyhába.
-Ki hívott? - kérdezte anya.
-Egy barát. - mosolyogtam
-Na de vissza a tárgyra. Ezt kaptátok Zack bácsikátoktól, de tőlem ezt kapjátok. - emelt ki a hűtőből egy hatalmas tortát. - Boldog szülinapot lányok.
-Köszönjük. - ámultunk Katy-vel. A torta valami isteni volt. Miután befejeztük az igen tápláló és egészséges reggelit, felhúztam a cipőmet és már indultam is.
-Elmentem dolgozni. Sziasztok. - léptem ki az ajtón. Az időjárás ezen a napon sem hazudtolta meg magát. Az eső szakadt és a fák csak úgy dülöngéltek a szél borzasztó ereje alatt. A King of Caffé előtt megálltam. Mielőtt még beléptem volna, a láncot betűrtem a pólóm alá, hogy a medál ne látszódjon.
-Sziasztok. - léptem be az ajtón. Odabent nem hittem a szememnek. Egyetlen egy szabad ülőhely sem volt. Annyian voltak a kávézóba mint még soha.
-Itt meg mi történt? - léptem Adam mellé.
-Jake kitalált egy új kávét. Csak úgy özönlenek érte az emberek. - mosolygott elégedetten Adam. Felkaptam a fejemre a saját tervezésű sapkát és már is beálltam pincérnek, pultosnak és mosogatónak egyaránt. A rossz idő ellenére egész nap nyüzsögtek az emberek. Mindenki vagy Jake új kávéját kérte, vagy az én kedvencemet, vagy a híres neves Adam nutellás fánkját. Amire egy szó van. Mennyei. Műszak vége felé, már kezdtek elmenni a vendégek, három órára pedig teljesen kiürült a kávézó.
-Fárasztó nap volt. - ültem le az egyik székre, miután a takarítást is befejeztük.
-De forgalmas. - mosolygott Jake.
-Az biztos. - helyeselt Adam.
-Ha nem bánjátok én most elmegyek. A délutáni frontot már ketten is bírni fogjátok és dolgom van. Holnap vállalom helyetted a délutánit. - néztem Jake-re miközben levettem a citromsárga baseballsapkát.
-.Menj csak. De majd hívlak. - mondta.
-Rendben. Sziasztok. - köszöntem és kiléptem a hideg, esős, szeles időbe.Elindultam a Liam által megadott címre. Az utcát hamar megtaláltam és a házszámot is aránylag, így amikor odaértem lenyomtam a kerítésen lévő kaputelefont.
-Gyere csak be Amy, Harry már vár. - hallottam meg Zayn hangját a kis dobozban. A kapu kitárult előttem én meg végigsétáltam a hatalmas udvaron egészen a bejáratig. Ott még csak kopognom sem kellett, kinyílt az ajtó és Niall állt a túloldalán.
-Szia Amy. - mosolygott kedvesen. - Gyere beljebb. Szárítkozz meg.
-Szia, köszi. - mondtam és lassan beléptem a hatalmas házba.
-Harry a nappaliban és mi pedig fent leszünk az emeleten ha nem bírnál vele. - mutatott az óriási csigalépcső felé, ahol pár percen belül el is tűnt. Beléptem egy szobába ahol Harry a kanapén ült és látszólag nagyon ideges volt.
-Szia. - pattant fel hirtelen amikor meglátott.
-Szia. - mosolyogtam. Beljebb léptem a szobába ahol minden nagyon tiszta és szép volt. Ahhoz képest, hogy öt kamasz fiú lakik benne, nagyon rendezett kis......kastély?!
-Gyere, ülj le.- mutatott a kanapéra amin az előbb ő is ült. Lehuppantam a kényelmes bútorra és ránéztem Harry-re, hogy most éppen mit is akar csinálni?! Mert nekem fogalmam sem volt.
-Figyelj. - kezdte - Én nagyon sajnálok mindent amit tettem, szeretném ha újrakezdenénk az egészet. Szeretném ha újra olyan mosolygósnak látnálak, ahogy megismertelek.
-Öhm...amikor megismertél épp elájultam és vérzett a fejem. - mondtam.
-Igaz. - gondolkozott el, mire mindketten felnevettünk.- Tehát nagyon szeretném, ha ugyanilyen vidám csaj lennél, akit nagyon nehéz, megszerezni. Mert ezt szeretem benned.
-Te szeretsz? - kérdeztem halkan.
-Igen. Igen Amy szeretlek és nagyon nehéz volt nélküled. A fiúk bizonyíthatják. Egész idő alatt a szobámban ültem és mást sem csináltam, csak a plafont bámultam. Nagyon hiányzol és szeretném ha visszakaphatnálak. Ez a másfél hónap túl sok volt nélküled. - fejezte be. Nem tudtam, és nem is akartam semmit mondani. Nem tettem mást, csak kivettem a pólóm alól a medált, hogy látható legyen. Amikor meglátta, hogy az ő H betűje lóg a nyakamban, nem tett mást csak elmosolyodott. Pár pillanat múlva két hatalmas tenyerét az arcomra tette, tekintete először bizonytalanul elidőzött az ajkaimon, majd forró száját az enyémnek nyomta. Minden érzés ami eddig elzárva élt bennem és még csak a létezésükről sem tudtam, hihetetlen erővel törtek elő belőlem. A hatalmas lyuk a szívemnél egy pillanat alatt olyan lett, mintha soha nem is lett volna. Azt kívántam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Nem akartam mást, csak őt. Harry-t. Semmi kétség nem volt bennem, hogy rosszul döntöttem amikor idejöttem. És most, most pedig olyan szenvedélyesen csókol, hogy azt nem lehet szavakkal leírni. Éreztem, hogy a benne lévő érzések is előtörnek és ez tetszett, mindkettőnknek. sajnos ez a mesebeli pillanat sem tarthatott örökké. Lassan távolodottak az ajkai az enyéimtől. Amikor pár centi volt köztünk mindketten kinyitottuk a szemünket és egymásra mosolyogtunk.
-Szeretlek. - suttogtam. Ez nem olyan szeretet amit akkor éreztem amikor még New Yorkban a posztereimet nézegettem. ez teljesen más volt. Válaszképp csak egy apró puszit nyomott a homlokomra.
-Amy. Szeretném ha itt maradnál. - mondta a szemeimet nézve.
-Holnapig.- mondtam, majd újra megcsókolt. Ujjait az enyéimre fonta és felsétáltunk a csigalépcsőn. Fent a többiek egy nagy közös nappaliban tévéztek amikor mi kéz a kézben megjelentünk.
-Hát emberek ez gyorsan ment.- mondta Zayn, mire a többiek elröhögték magukat. Harry közben egy szoba felé húzott. Amikor kinyitotta az ajtó, Louis szólalt meg:
-Csak okosan. - kacsintott rám, majd a többiek elismerésképp, hogy milyen jó poén volt, pacsiztak vele egyet. Beléptünk a szobába. Harry becsukta magunk mögött az ajtót, én pedig szemügyre vettem az óriási franciaágyat. Közben Harry hátulról átölelt és apró csókokkal halmozta el a nyakamat. Ledöntött az ágyra és az este úgy alakult ahogy annak kellett.