8.rész

Először is nagyon boldog születésnapot kívánok egy kedves barátnőmnek, Vivinek. Isten éltessen!
És persze meghoztam az új részt.

Kedves naplóm.

A rémálmok nem hagytak alább, így ismét a párnába fojtott sikolyomra ébredtem. Első utam a fürdőbe vezetett. Ajtó sehol. Ismét eltűnt. Nem foglalkoztam vele sokat. Felöltöztem, bedobáltam az aznapi cuccomat a sulitáskámba és elindultam. A lépcsőházban megragadtam a jó öreg bringám és egyenesen Adam kávézójához tekertem. A tegnapi borús idő meghozta eredményét. Az eső szakadt, de úgy ahogy Londonban még soha nem láttam. Amikor odaértem a "King of Caffé"-hoz, már csurom vizes voltam. A járgányomat leparkoltam a bejárat előtt én pedig beléptem a teljesen üres kávézóba. Adam a pultnál ült, magába roskadva miközben egy bögre kávét hörpintett fel.
-Szia Adam.-léptem mellé.
-Hello Amy.- mondta két hatalmas sóhajtás között.
-Valami baj van?-kérdeztem.
-Ha csak baj lenne! De ez katasztrófa! Ma reggel megjelent két fickó a kávézóba. Valami frappáns nevű cégtől jöttek. Azt mondták, ha nem lesz forgalom, és persze bevétel. Akkor bezáratják, és a "kávézók királya"  nem lesz többé.-mondta.
-Oh...és hogyan lehetne elérni, hogy több ember járjon ide.-kérdeztem.
-Reklámok. Alkalmazottak. Új italok és sütemények. De én sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy még a reklámokat és az alkalmazottakat is fizessem. Amy azt hiszem a kávézónak vége. Sajnálom, de arra kell kérjelek, menj el. Még össze kell pakolnom.-mondta, majd felállt elrakta a bögréjét, odasétált az ajtóhoz és feltette a ZÁRVA táblát. Kinyitotta az ajtót és a kezével azt mutatta, hogy jobb lesz ha most megyek. Komótosan kilépkedtem a szakadó esőbe. Felültem a bicajomra és lassan elkezdtem tekerni a suli felé. A suli előtt megláttam Jake-t.
-Szia.-lépdeltem mellé.
-Szia fura lány.-mosolygott rám kedvesen.
-Fura? Tehát ezt a becenevet érdemeltem?-nevettem fel. Régóta nem nevettem, el is felejtettem, milyen jó érzés.
-Igen, miért, zavar?
-Nem. Tetszik.-mondtam őszintén. azt hiszem elmondhatom, hogy van egy barátom, és ennek nagyon örülök.
-Letörtnek látszol. Van valami baj?-kérdezte, miközben felmutattuk a kütyünket a portásnak.
-Egy nagyon jó barátom kávézóját befogják zárni, ha nem lesz forgalma.-nyögtem ki egy szuszra, és azonnal elfogott az az érzés, hogy nekem valahogyan segítenem kell.
-Hát nekem kéne egy munka. Esetleg dolgozhatnék ott. Nem kérkedésből, de ha  Jake Turner ott dolgozik, a lányok megrohamozzák azt a kávézót.-mondta mire muszáj volt nevetnem.
-Nem rossz ötlet. Talán....dolgozhatnánk ott együtt.-mondtam.
-Jó ötlet.-mosolyodott el.
-Nem tudsz véletlenül valakit aki reklámozhatná a kávézót?-kérdeztem, miközben leültünk a helyünkre és előpakoltuk a tankönyveket.
-Apámnak reklám cégje van. Megkérhetem, hogy segítsen.
-Hát ez szuper!-kiáltottam fel, mire az osztály nagy rész ránk szegezte tekintetét. Köztük a húgom féltékeny szempárját is láttam. Én csak egy önelégült mosolyt küldtem felé és már el is fordult.
Az órán megbeszéltem Jake-kel, hogy kéne egy logó és pár "egyenruha".
-Rajzolni nem tudok és nem fogok nevetséges kötényt viselni.-nevette el magát Jake.
-Akkor.....egy sapit felhúznál?-kérdeztem.
-Talán. Ha nem rózsaszín vagy lila.
-Pedig jól állna.-mosolyodtam el.
-Jake, Amy? Megtudhatnánk, mi ilyen vicces?-nézett ránk szúrós tekintettel a tanár úr.
-Természetesen.-állt fel Jake, amivel meglepett.-Éppen arról beszélgettünk, hogy milyen jól állna nekem a rózsaszín.-magyarázta komoly arccal. Alig bírtam visszatartani a nevetésemet.
-Értem, köszönjük Jake Turner. Ülj le kérlek.-mondta a tanár.
-Te teljesen bolond vagy.-súgtam oda neki, amikor újra mellettem ült.
-Jobb lesz ha megszokod.-mondta egy féloldalas mosolyt villantva. A nap további részén megterveztem a kávézó logóját és közösen arra jutottunk, hogy citromsárga sapkánk lesz. Jake azt mondta, hogy suli után menjünk el a kávézóba és mondjuk el az ötletünket.
-Szakad az eső.-húztam el a számat amikor, kiléptünk az ajtón.
-És? A kocsi nem ázik be.-mosolygott. Oh, Tehát kocsija is van. Jake a biciklimet cipelte a kocsiba amikor Harry...igen kimondtam a nevét...lépett elém.
-Szia Amy.-köszönt.
-Szia.
-Figyelj. Szeretném ha ezt a balhét köztünk semmisnek tekintenénk. Nagyon sajnálom ahogy viselkedtem.-mondta. Átok azokra a gyönyörű szemekre. Nem lehet nekik nemet mondani.
-Rendben, és én is sajnálom. De szeretném, hogyha megint barátok leszünk nem csak AZ miatt maradnál mellettem.-mondtam miközben ajtó formát mutattam a kezemmel.
-Persze. Az igazság az, hogy hiányzol. És én csak is Miattad jöttem ide.-mondta és közben a kedvenc mosolyomra húzta száját.
-Találkozhatnánk valamikor, hogy többet tudjunk beszélni, de most mennem kell. Szia.-mondtam, és Jake kocsija felé vettem az irányt.
-Szia, örülök, hogy beszélhettünk.-mondta, majd csalódottan nézte végig, ahogy egy másik srác kocsijában ülve hagyom el a suli épületét.
-Ő ki volt?-kérdezte Jake útközben.
-Egy régi barát, egy hónapja összevesztünk, de most valami folytán a megbocsájtásomat szeretné.
-Miatta nem jöttél a táborba sem, ugye?-nézett rám.
-Igen. Nagyon megviselt. Sokat sírtam miatta és máig rémálmaim vannak vele kapcsolatban.-mondtam.
-Hát, ha engem kérdezel, én nem bocsájtanék meg neki ilyen könnyen. Nagyon megbántott téged, és csak egy bocsánattal és mosollyal nehogy már el legyen rendezve az egész.-mondta Jake.
-Igazad van.Teljes mértékben.
-Itt balra ugye azt mondtad?-kérdezte, miközben az útra mutatott.
-Igen.-mondtam. Pár perc múlva már bent álltunk a kávézóban. Elmeséltük Adamnak az ötleteinket.
-Gyerekek, ez remek, de sajnos én nem tudlak rendesen megfizetni titeket.-mondta Adam, amikor ahhoz a részhez értünk, hogy nála dolgoznánk.
-Adam, engem nem kell fizetni. Én örülök ha itt lehetek.-mondtam teljesen őszintén.
-Én pedig megelégszem azzal ha kaphatok egy kis kedvezményt ha itt szeretnék étkezni.-ajánlotta fel Jake.
-Remek! Akkor segítsetek kicsit felpofozni ezt a helyet, ugyanis ha így néz ki, akkor nem sok vendégünk lesz.-mondta és a kezünkbe nyomott két seprűt. Egészen estig ott voltunk. Kisebb szüneteket tartva de folyamatosan takarítottunk. Úgy döntöttünk, hogy a festést és a konyha kitakarítását másnapra hagyjuk, így este nyolckor Jake hazafuvarozott. A ház előtt kivette a bicajomat a csomagtartóból és segített berakni a lépcsőházba.
-Köszi.-mondtam.
-Mégis mit?-kérdezte.
-Mindent amit ma tettél. Segítettél egy nagyon kedves barátomnak. Tudod, Adamnak csak ez a kávézója van, semmi más. A felesége már öt éve meghalt. A fia tavaly kiköltözött Canadába. Senkije nincsen. Csak a kávézó.
-Egy nagyon fontosat kihagytál. Van egy nagyon jó barátja. Te, Amy.-mondta majd szorosan megölelt.- Holnap korán reggel a ház előtt foglak várni.-mondta még mindig átölelve.- Szia Amy.
-Szia.-mondtam , majd elengedtük egymást. Jake beszállt a kocsiba és elhajtott én pedig lassan felmásztam a hatodikra. Otthon már mindenki aludt. Én egyenesen a nappaliba mentem. Ledőltem a kanapéra és elgondolkoztam azon, hogy úgy érzem a hatalmas lyuk a szívemnél, egyre kisebb lesz és ezt csak egy embernek köszönhetem.