9.rész

Kedves Naplóm.

A rémálmok még mindig kísértenek, de már nem ugyanaz az álom. A földön kuporgok és sírok, hogy elment, de egy kéz megfogja a vállam. Leül mellém és gyengéden így szól:
-Ne sírj fura lány. Nála jobbat érdemelsz.
Kivételesen nem a sikoltozásomra ébredtem. A telefonom mérhetetlen hangerővel kezdte játszani MKTO-tól a Thank you-t.
-Ki az ilyenkor?-gondoltam.-Igen?-szóltam bele a készülékbe.
-Jó reggelt fura lány. Jobb lesz a sietsz, mert elfogunk késni.-hallottam meg Jake hangját.
-Szia, miért mennyi az idő?-kérdeztem két ásítás között.
-Hét óra. Úgy, hogy ma reggel már nincs idő benézni Adam-hez, de siess, lent várlak.- mondta, majd a telefonom pittyegő hangot adott ki ami azt jelezte, hogy Jake kinyomott.
-Hét....hét óra....HÉT ÓRA??-fogtam fel. Magamra rángattam egy szűk farmert egy fehér pólót meg egy kék blézert és a fürdő felé vettem az irányt. A hajamat már nem volt idő megmosni így lófarokba kötöttem. A tükörben hátra pillantottam. Ajtó sehol.
-Rá kéne jönnöm, hogy milyen időközönként látszik.-gondoltam, de a további eszmefuttatásaimra nem volt idő, így felkaptam a táskámat, felhúztam a szürke conversemet és már rohantam is. Még jó, hogy ilyen ügyetlen vagyok, a lépcsőn egyszer majdnem sikerült hasra estem, de isten áldja azt az embert aki kitalálta a korlátot. A lépcsőház ajtaját csak úgy kivágtam, én meg a szó szoros értelmében kiestem az utcára.
-Azért ennyire nem kellett volna sietned.- mondta Jake, miközben jóízűen nevetett. Odalépett mellém, majd felsegített.
-Hú, kössz.. Szia.-lihegtem.
-Szia...te egyre furább vagy.-nevetett tovább.
-Hé! Egyáltalán nem vicces. És jobb lesz ha most elindulunk. - "durciztam" és beültem az anyósülésre.
-Csinos vagy.-nézett a szemembe amikor ő is beült.
-Köszönöm.-néztem végig magamon, miközben egy hajtincsemet csavargattam. Közben a motor felbőgött és szép lassan gurulni kezdtünk. A "King of Caffé" előtt viszont megálltunk.
-Nem úgy volt, hogy már nincs idő kávézni?-kérdeztem.
-Ha elvitelre kérjük akkor van idő.-mosolygott rám majd kiszállt az autóból, átsétált az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót.
-Öhm..köszi.- mondtam zavaromban.
-Szia Adam.-kiáltotta el magát Jake amikor beléptünk.
-Sziasztok gyerekek.-köszönt idős barátunk, miközben épp mosogatott.-Mit adhatok?
-Elvitelre egy duplacsokis, mályvacukros capuccinót, mellé egy fehércsokis fánkot és egy fekete kávét.- adta le a rendelést Jake.
-Tej esetleg cukor bele?
-Nem kérek semmit, köszi. - mondta és borravalóval együtt a pultra rakta a pénzt. Adam máris eltűnt hátul a konyhában.
-Miért fizeted ki nekem?-kérdeztem.
-Mert ma különleges nap van..-mondta én meg agyalni kezdtem, hogy mi lehet az. Egyszerűen semmi sem jutott eszembe.
-Köszönjük, szia Adam.-vette el a reggelinket Jake.
-Én köszönöm gyerekek,sziasztok.-köszönt el Adam, majd visszaültünk a kocsiba. Jake a kabátzsebéből előhúzott egy apró, rózsaszínű dobozt és felém nyújtotta a fánkkal és a kedvenc kávémmal együtt.
-Boldog szülinapot.-mosolygott rám. Jaj...tényleg. Átvettem a dobozkát és lassan kinyitottam. Egy lánc volt benne amin egy J betű díszelgett medálként.
-J mint Jake?-kérdeztem.
-Azt hiszem.
-Jake ez csodaszép!! Köszönöm.-mondtam elérzékenyülve majd szorosan átöleltem és nyomtam az arcára egy puszit.
-Nagyon szívesen.-mondta és meleg ajkait én is az arcomon éreztem, mire muszáj volt elmosolyodnom. Jake felrakta a nyakamba a láncot, beindította a motort és már közeledtünk is a London Eye Középiskola felé.
-Van még egy meglepetésem, de azt csak suli után tudom odaadni.-mondta útközben miközben én nagyban a fánkomat majszoltam.
-Délután hol?-kérdeztem, miután lenyeltem egy méretes falatot.
-Adam-nél.-mondta sejtelmesen.
-Nem kérek még egy kávét. Csak reggel szoktam inni.-mondtam és még egy jókora darabot tömtem a számba.
-Nem is kávét kapsz.-nevette el magát. Leparkolta a kocsit a suli előtt. Kiszálltunk és besétáltunk az ajtón, miközben felmutattuk a suliszalagunkat. A teremben a szokásos felfordulás fogadott, de amint beléptünk, hirtelen mindenki elhallgatott és néma csend telepedett az osztályra. Mindenki minket nézett, a nyakláncomat és a kezünket. Csak akkor vettem észre, hogy Jake kezére szorosan ráfonódik az enyém.
-Oh....bocsi.-mondtam és elkaptam a kezem az övétől. Nem szólt semmit, csak mosolyra húzta a száját. Leültünk a helyünkre. Újra visszahangosodott az osztály, amitől megkönnyebbültem. Pár perc múlva Katy állt az asztalunk előtt.
-Szia Amy. Reggel nem találkoztunk. De nem felejtettem el.-mosolygott és átadott egy lapot. De jó neki. Én elfelejtettem.
-Köszönöm. Nagyon tetszik.-mondtam és átöleltem. Valamit elfelejtettem. De mi az?! Ez nem igaz! De béna vagyok. Ikrek vagyunk. Pár órás eltéréssel. De Katy-nek is ma van a szülinapja. A francba.
-Neked is boldog szülinapot Katy. De én az ajándékodat otthon hagytam.-füllentettem.
-Nem baj. Akkor majd suli után.-mondta kicsit csalódottan.
-Nem lehet. Suli után Jake-kel leszek. De ígérem Mire megszületsz. Vagyis délután ötre megkapod az ajándékod.-mondtam.
-Amy, hagyd csak. Suli után menj haza és utána találkozunk Adam-nél. - szólt közbe Jake.
-Igazán?-kérdeztem, mire bólintott.- Akkor suli után.- néztem Katy-re.
-Oké.-mosolygott, majd odébbállt.
-Nem vettél még semmit ugye?-suttogta Jake.
-Nem hát. Teljesen kiment a fejemből. De van egy ötletem.-mondtam. A matektanár belépett a terembe és elkezdődhetett egy igazán "izgalmas" óra. A negyvenöt perc alatt Jake-kel végig azon ügyködtünk, hogy úgy igyuk meg a kávénkat, hogy Mrs. Thompson ne vegye észre. A nap gyorsan eltelt. Délután épp a suli előtt álltam és vártam Jake-t, hogy megbeszéljünk ezt azt amikor Harry hirtelen előttem termett.
-Szia Amy.-köszönt, majd alaposan szemügyre vette a nyakláncomat.
-Szia Harold.
-Oh...na mindegy csak azt akartam megkérdezni, hogy esetleg holnap találkozhatnánk e?-kérdezte.
-Hát, szerintem ráérek.-mondtam
-Oké, akkor majd hívlak. Mellesleg. Boldog szülinapot.-nyomott a kezembe valamit, majd elsétált. Az ajándék szó szerint sokkolt. Egy nyakláncot kaptam amin egy H betűs medál díszelgett.
-Hát ez csodás.-gondoltam magamban fintorogva. Hirtelen összeborzongtam amikor valaki a hátam mögött szólított.
-Jake!.-kiáltottam fel, és gyorsan zsebre vágtam a láncot.
-Akkor amint végeztél otthon, gyere Adam-hez. - mondta Jake. Megölelt és már el is indult a kocsija felé.
-Jake!.-kiabáltam a nevét ismét.-Nem felejtettél el valamit?-kérdeztem miközben magamra mutattam.
-Ja tényleg, én hoztalak. Akkor menjünk-mondta, majd hazafuvarozott. Otthon, gyors összedobtam egy képeslapot.
-Katy, itt vagy?-léptem be a nappaliba.-Boldog szülinapot.-adtam át  lapot.
-Köszön, nagyon szép.-mosolygott.
-Most viszont mennem kell. Szia Katy. Szia Anyaaa!.-kiabáltam majd kimentem az utcára. Másfél hónapja nem hívtam anyának. Fura, de kezd minden a helyére állni. Adam kávézója előtt megálltam.
-Sziasztok.-léptem be.
-Szia Amy.-hallottam egyszerre a konyhából és a pulttól.
-Mégegyszer boldog szülinapot. Aztán gondját viselni.-kacsintott rám Jake, majd egy dobozt nyújtott felém. A kíváncsiság majd megőrjített ezért hamar leszedtem a doboz tetejét. A látvány elkápráztatott. Egy nagyon aranyos kiscica nézett a szemembe.

-Jake!! Komolyan?-néztem legjobb barátom szemébe

-Igen. Gondoltam örülnél valakinek, aki meghallgat, ha én nem vagyok a közelbe.-mosolygott.

-Nagyon édes. Köszönöm!-ugrottam a nyakába.

-Szívesen. Mi lesz az apróság neve.-kérdezte.

-Nem tudom. Talán. Kitty.-mondtam.

-Szép név.

-Figyelj Jake, nem bánod ha én most...

-Menj csak. Majd Adam-mel befejezzük a takarítást. 

-Köszönöm, szuper vagy. Sziasztok!.-kiabáltam és már kint is álltam az esőben. Mostanában egyre többet esik Londonban.

-Ne aggódj Kitty, nem fogsz elázni.-suttogtam és egészen hazáig meg sem álltam a bicajommal. A lépcsőházban leraktam a járgányomat és futólépésben mentem a hatodikra, miközben szorosan fogtam a dobozt.

-Anya, Katy gyertek ide!-kiabáltam amikor beléptem.

-Igen?-lépett elém anyu.

-Nézd mit kaptam az egyik barátomtól.-nyitottam ki a dobozt.

-De aranyos.-mondta egyszerre anya és Katy aki időközben jött. Megsimogatták, de csak óvatosan mert nagyon kis félős volt. Amikor kiélték magukat rajta, bementünk Kitty-vel a szobámba. Csináltam neki egy kis alvóhelyet ami pár pokrócból, meg egy régi plüssmaciból állt. Kivettem a cicát a dobozból és leraktam a helyére. Addig simogattam, míg végül elaludt. Közben Katy bejött és leült az ágyára.

-Már jobban vagy?-kérdezte arra célozva, hogy egy hónapig zombi voltam.

-Azt hiszem.-mondtam.-De még elég ingatag vagyok. Szerencsére Jake segít.

-A cicát is tőle kaptad ugye?-kérdezte, talán csalódottan. Nem ismertem fel az arcán az érzést.

-Igen.-mosolyodtam el.

-Amy?-kérdezte.-Ti most együtt vagytok? Csak mert a nyaklánc, a cica, meg ahogy reggel bejöttetek a terembe.

-Nem, nem vagyunk együtt...azt hiszem.

-Értem.

-Tetszik neked igaz?-kérdeztem, mire teljesen elpirult.

-Talán egy egész kicsit.

-Figyelj Katy. A nyáron nagyon sokat változtál. Hidd el, ha olyan lennél, mint tavaly, több esélyed lenne. De így...És mi van a barátoddal?-kérdeztem.

-Még együtt vagyunk. De nem igazán szeretem. De Amy! Én szeretem azt aki lettem, az új külsőmet a barátaimat és talán még a viselkedésemet is.

-Akkor viszont mondj le Jake-ről. - mondtam, mire lefeküdt, betakarózott és azt hiszem álomba sírta magát. Én is ledőltem, de előtte óvatosan, hogy ne ébresszem fel, az ágyam szélére raktam Kitty-t. A dorombolására én is hamar elaludtam.